Hányszor váltál tudatossá egy élmény kellős közepén, és ismerted fel, hogy éled ugyan, de igazából nem tapasztalod?”

 

 

Elárulom, hogy abban a meggyőződésemben, hogy nem biztos, hogy úgy használjuk a világunkat, ahogy azt kellene, - és ezáltal nem is úgy működik a világunk, ahogyan kellene - az is megerősített, amikor kiderült a gyerekemről, hogy allergiás.

 

Miért egy ekkora ugrás és következtetés egy banális diagnózisból? Hát pontosan a banalitása miatt. Mint a legtöbb anyuka – gondolom -, én is utánanéztem kislányom penészallergiájának, amikor megállapították. Noha teljesen megbízom a „messze földön híres” allergológusunkban, azért szerettem volna minél többet megtudni erről a problémáról.

 

Hihetetlen, hogy mennyien szenvednek ettől, és megannyi allergiától! Gyerekek, felnőttek egyaránt. A mi orvosunk azt is mondta, egyébként, hogy előbb-utóbb mindenkinél meg lehet állapítani valamilyen allergiát, vagy legalább is „érzékenységet”. 

Szerintem, érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy miért is van ez. Talán azért, mert annyi olyan „nem-természetes” hatás ér minket életünk során, hogy a szervezetünk előbb vagy utóbb „besokall”.

 

Élünk a szennyezett levegőjű városainkban, esszük az állítólag vagy tényleg sokszor génkezelt élelmiszereket, bezárjuk magunkat műanyaggal leszigetelt házakba és beszívjuk a penészes levegőt, olyan anyagokkal és készülékekkel vesszük magunkat körül, amelyek „sugározzák” ránk, „kipárologtatják” a káros anyagokat. És persze: rohanunk, stresszelünk, gyorsételeket és félkész ételeket kapkodunk be, módszeresen pusztítjuk magunkban mindazt, ami próbálna a természet eredetileg megalkotott útján működni.

 

A mi kislányunk szervezete hamar jelzett. Ő a penészt, a kissé nedves falakat nem bírta. Aggasztó rohamai bírtak minket rá arra, hogy mihamarabb változtassunk.

 

A tiszta hegyi levegő és a tengeri szél mind jót tettek, de mivel egyik helyen sem tudunk állandó tábort verni, a saját környezetünket kellett átalakítani. No meg az életmódunkat, és vele együtt egy kicsit a gondolkodásmódunkat. Hogy egy kicsit a kezdeti idézetre is visszautaljak: mi már „nem eszünk úgy, hogy közben nem figyelünk a falat ízére”.

 

Figyelünk. Nem görcsölünk, hanem kezdjük felmérni, hogy másként is lehet, és másként is kell. Mivel az allergia megállapítása nagyjából egybeesett lakóhelyünk felújításával, természetesen felkutattuk a legalkalmasabb anyagokat, mind a hőszigetelés terén, mind a lakberendezés, a burkolatok és a bútorok terén. Kezdtük tehát a páraáteresztő kőzetgyapottal és „zártunk” a kókuszmatraccal, no meg a szegény teknős gyerekszobából való kiűzetésével. Tudom, hogy milyen ágyneműt és huzatot vegyek, hogyan mossam és szellőztessem őket, ahogyan a ház komplett levegőcseréjére is jobban odafigyelek.