„A tudatosság a legegyszerűbb tudomány”

Gyerekek és környezettudatosság

Mielőtt nekiálltunk volna felújítani a házunkat, lefotóztam minden bepenészedett sarkot, falrészt. Kicsit mementóul is, hogy lám-lám, hol és hogyan éltünk. Legfőképpen viszont azért, hogy megmutathassam kicsi lányomnak, hogy mit kell kerülnie, ha nem akar komoly, fuldoklásba átmenő köhögőrohamot kapni. Kicsi még, persze, de – ahogy mondani szokták – „nem hülye”. Tudja, hogy ha jót akar magának, akkor kerüli a számára rosszat. Ugye milyen egyszerűnek, szinte túl triviálisnak tűnő egyenletet old ő meg nap, mint nap? Megkérdezhetnénk néha magunkat is: mi is így élünk?

Tehát, a lányom tudatosan vigyáz magára, felteszi a maga kérdéseit, és a kapott válaszokat becsben tartja. Bizalmas irányomban, és remélem, hogy ez így marad, nem kell majd csalódnia. Oda szeretnék ezzel kilyukadni, hogy igenis sokat tehetünk, hacsak apránként is, Földünk jövőjéért már azzal, ha a gyerekeinknek „berögzítünk” jó pár környezettudatos vagy csak simán „takarékos” cselekedetet. Legelőször természetesen azt magyaráztam el neki, hogy miként sikerült kiszorítanunk a párát és a vele érkező penészt a házunk falairól. Az ő szintjén meséltem neki a szigetelés, a páraáteresztő szigetelés fontosságáról, a jól záródó ablakok hasznáról és az épületek megfelelő szellőztetéséről. Ugyanakkor, sok-sok apró, mindennapi felelős fortélyra is tanítom. Ne folyassa a vizet fogmosás közben. Gyűjtsük szelektíven a szemetet, jöjjön velünk, ismerje meg a folyamatot. Válasszunk olyan termékeket a boltban, amin kevés a csomagolás. Vigyünk saját szatyrot a boltba, ne ott kérjünk / vegyünk másikat. Ahová lehet, gyalog menjünk. Vagy biciklivel, vagy tömegközlekedéssel. Közben mondom neki, hogy mit miért csinálunk. Magyarázom állandóan. Igen, gyakorlatilag „szájba rágom”, amíg ezek magától értetődő gesztusaivá nem válnak. Ezek csak példák, ezer más, apró dolgot is említhetnék. „Visszajelzést” is kapok tőle arra vonatkozólag, hogy érdemes így csinálni. Ennek egyik ékes példája az volt, amikor tavaly nyáron nem hagyta őt nyugodni, hogy a balatoni nyaralóhelyünk melletti árokban szemét van. Kiszedtük közösen – bevallom, az ő kezdeményezésére -, és még egy feliratot is „lediktált” nekem, amiben arra szólítottuk fel az arra járókat, hogy ne szemeteljenek és vigyázzanak a környezetükre.

Mert mi ennyit már megtehetünk. Tisztában vagyok vele, hogy a kínai vagy indiai kisgyerekek még hosszú évtizedekig nem hallanak majd környezetvédelemről és – szelektív – szemétgyűjtésről, de ez minket nem ment fel. A felelősség a miénk is.

Ezen a héten lesz a Föld napja. Ennek keretében szervez a Természettudományi Múzeum egy programsorozatot gyerekeknek, ahol újabb és újabb „apró tudás” birtokába kerülhetnek, amik mind abban segíthetnek, hogy a következő generációnak már magától értetődő legyen az, hogy nem pazarolunk, figyeljük és védjük a környezetünket, mert különben visszafordíthatatlanul tönkretesszük.

Ez a múzeumi programsorozat a Föld napja mottóját követi, ami így szól:

„Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?” Ehhez a jelmondathoz még hozzáteszi: „Mit gondolsz, te is tudsz változtatni a világon?” (Forrás: http://www.mttm.hu/hu/aktualitasok)

Szeretnék abban bízni, hogy egyre több gyerek és persze felnőtt is felteszi magának ezt a kérdést és a válasz nem egy hárítás lesz újra.

A Zen-meditáció egészben:

„A tudatosság a legegyszerűbb tudomány.

Mégis, a tudatosság absztrakt természete miatt ezt a tudományt a legnehezebb meghatározni.

Mivel a tudatosság ilyen absztrakt, az emberek bármit mondhatnak róla, amit csak akarnak, és mégis biztosan találnak valakit, aki hisz nekik.

A hit megvilágosodás?

Nem!

A megvilágosodás a hiedelmeidtől való megszabadulás, a saját tudatosságodba való belépés,

S a saját kozmikus felébredésed kibontakozása.”