„A természet a maga tökéletességében csendes.
A város pillanatra sem szűnő intenzitással dübörög.”
Allergiás vagyok a zajra
„Allergiás vagyok”! Milyen könnyen használjuk ezt a kifejezést. Netán arra, hogy allergiások vagyunk a műkörmös nőkre, a megjátszós férfiakra, a hisztis gyerekekre, a póráz nélkül sétáltatott kutyákra.
Az allergia szóra én is különösen érzékeny (allergiás?) vagyok, amióta a saját gyermekem egy eléggé komoly formájától szenved, így természetesen nehezen tolerálom, ha valaki „csak úgy”, szinte poénból, használja ezt a kifejezést. Mert könnyedén mondunk ilyeneket, és csak felnagyítunk egy bosszantó érzést. Valahogy így kezeltem én is, amikor a férjem olyanokat nyilatkoztatott ki, hogy ő „allergiás a fővárosra”, netán „allergiás a zajra”. Persze, tudom, hogy elvágyódik innen, egy Balaton-parti faluba vagy városba. Meggyőződése, hogy ott nyugodtabb életet élhetnénk, amely során ő sem lenne olyan feszült. Feltűnt, hogy mióta egy „sikeres” forgalomszervezésnek köszönhetően eddig kevésbé zajos utcánkat ellepték a gépjárművek, melyek bizony éjszaka is komoly zajforrást jelentenek, egyre feszültebb idegesebb, de mintha én sem lettem volna elég nyugodt. Nem beszélve kislányunkról, aki egyre gyakrabban ébredt nyűgösen, hisztisen.
Kezdtem keresgetni a neten, és néhány, számomra addig nem ismert információ rádöbbentett az összefüggésekre. Sose tudtam például, hogy a zaj hosszú távon ilyen ártalmas hatással lehet egészségünkre. Emberek milliói vannak folyamatosan kitéve zajártalomnak. A zaj stresszt és koncentráció-zavarokat okoz, továbbá rontja a jó közérzetet is. Okozhat stresszel kapcsolatos szívpanaszokat, valamint komoly negatív társadalmi és gazdasági
hatása lehet. Világszerte mintegy 120 millió embernek tartós hallásproblémája lehet a Világegészségügyi Szervezet (WHO) szerint.
A zajszűrés hiánya nem csupán nehezebben elviselhetővé teszi az életet a zajos környezetben élő emberek számára, hanem sokunkat megakadályoz a szabad zenei önkifejezésben és egyéb örömteli, de zajjal járó tevékenységekben.
De ha ez igaz (már pedig igaz), akkor felmerül a kérdés, hogy miért nem szentelünk nagyobb figyelmet a zajvédelem, a hangszigetelés témakörének? Már megint csak utólag ismerjük fel, hogy mi lett volna nekünk jó?
Családomra tekintve ebben a témában is lépnünk kellett, és igen, újra csak kezünkre játszott a tervezett házfelújításunk. Utánajártunk és megtaláltuk azokat az építési megoldásokat, amelyek az elmúlt időszakban felmerült problémáinkra, a családunk békéjét már-már fenyegető gondokra megoldást nyújtottak.
A felújítás óta a hálószobákba nem szűrődik be szinte semmi zaj (ez a hangszigetelt ablakoknak és a kiváló hangszigetelő tulajdonságú kőzetgyapotnak köszönhető), s családom tagjai kipihentebben ébrednek. Én sem érzem magam olyan feszültnek, sokkal jobban tolerálom férjem „álmodozásait” és kislányom (egyébként jóval redukáltabb számú) hisztijeit.
A városból való elvágyódás mértéke is csökkent páromnál, bár tudom, ez örök igény marad.
Az mindenesetre megnyugtat, hogy itthon sokkal kellemesebb a klíma. Minden értelemben.
A Zen-tanítás egyben:
„A természet a maga tökéletességében csendes.
A város pillanatra sem szűnő intenzitással dübörög.
Te vagy, ahol vagy.
Csendesítsd el az elméd a dübörgésben, és megismered a nirvánát!”
Nirvanya