„Az emberek mindenféle kifogást és ürügyet találnak arra, hogy miért teszik azt, amit épp tesznek, függetlenül attól, hogy ez milyen következményekkel jár rájuk vagy másokra nézve.”
Mindennapi harcocskáink…
Érdekes dolgokat tud művelni egy pár… nem, nem akarok pikáns részleteket megosztani az olvasóközönséggel, bár biztos nem bánná…
Csak végiggondoltam egyet s mást, blogírásaim közben. Például itt van ez a szelektív hulladékgyűjtés. Érdekes módon, a férjem nagyon ágál ellene. Vagy nem is ágál, csak nem veszi tudomásul ebbéli törekvéseimet. Mert kényelmetlen számára, vagy nem is tudom. Tehát: én próbálom valahol összegyűjteni a papír, műanyag és üveghulladékot, ő pedig, a lehető legváratlanabb pillanatokban, fogja az egészet, és kiviszi a kukába. Amelyik így aztán majd kidurran.
Nos, mi köze ennek ahhoz, hogy milyen furcsaságokat produkálhat egy amúgy harmonikus párkapcsolat? Csak annyi, jelen esetben, hogy ugyanezen férjem volt az, aki a már sokat emlegetett, és a gyermekünk allergiája miatt elkerülhetetlenné vált, felújítás során, a hőszigetelőanyagot övező csatározásaink alkalmával, az evidens penész-mentesség, a várható energia-megtakarítás és a tűzvédelmi előnyök mellett még azzal is érvelt, hogy milyen jó lesz ez a kőzetgyapot, mert nincs benne semmi műanyag, ez egy közvetlenül a természetből nyert anyag. Még a műanyag-ellenességemet és természetesség „mellettiségemet” is a maga javára akarta fordítani, hogy meggyőzhető legyek.
Végül is, alkut kötöttünk. Belementem, hogy a jól hőszigetelő, energiatakarékos, tűzvédelmi szempontból is kiváló, remek hangszigetelő, és a levegőével szinte megegyező páraáteresztő képességű hőszigetelőanyagot megvegyük, cserébe ő eljön velem egy nyílt napon egy hulladékfeldolgozó-üzembe (végül nem is kellett nyílt napra várnunk, akadt egy lelkes ismerős), és talán elfogadja, hogy igenis fontos a szelektív hulladékgyűjtés.
És hát, megvettük és feltettük a drágább, ámde ár/érték arányban sokkal előnyösebb hőszigetelőanyagot, élvezzük is sok jó hatását (remélem, a tűzvédelmi résznek sosem kell előtérbe kerülnie), és elmentünk nemrégiben ebbe a hulladékfeldolgozó-üzembe. És bár a felújítás során fel nem tudtuk „fújni” aprócska lakhelyünket, azért mégis sikerült találni azóta egy megfelelő helyet, ahol gyűjthetem (gyűjthetjük) szelektíven a háztartási szemetünket is. Igyekszünk ugyan kevés műanyagot használni (pl. kerüljük a PET-palackokat), az itt összegyűlt szemetet általában együtt visszük el hétvégente a szemétgyűjtő-szigetre. A kukánk is fellélegzett, és a lányunk is tudja már, hogy a sárga konténer a műanyagoké, a kék a papíré, stb…
Nirvanya